Sokan felkapták a fejüket, amikor kiderült, hogy a magyar cselgáncsozó, Szögedi Szandra Ghána színeiben indul a riói olimpián, pedig az a trükk, amivel ő is élt, nagyon is elterjedt a sportolók körében. A bahreini csapatban nagyítóval kell keresni a bahreini születésű olimpikonokat, de Katar és Azerbajdzsán is szépen összevásárolta magának a csapatát az éremszerzés reményében. A sportvilágban kalandoroknak nevezett sportolók döntéseinek hátterében változatos okok szerepelnek.
Összevásárolt olimpiai csapatok
Nem ez az első olimpia, ahol komplett országok szerepelnek olyan csapattal, melyben alig van olyan sportoló, aki tényleg az adott országban született vagy nőtt fel. Kiemelkedik a mezőnyből Bahrein és Katar. Bahrein 35 főből álló csapata meglehetősen változatos, találunk benne Oroszországból átigazolt birkózót, számtalan kenyai, etiópiai, jamaikai és nigériai atlétát, született bahreini sportolót viszont alig. A katariak között van boszniai szerb és montenegrói születésű sportoló is, Izrael pedig belga, üzbég, ukrán és orosz olimpikonokat csábított át magához. De sok sportolót importál Nagy-Britannia (2012-ben 32 főt) és az Egyesült Államok is. Utóbbi még speciális vízumot is kínál azoknak, akik érmekhez segíthetik az országot. Ez a gyakorlat teljesen legális, az Olimpiai Charta csak azt írja elő, hogy minden sportoló csak olyan országot képviselhet, melynek állampolgára, de egyes államok saját törvényei azért megnehezíthetik az állampolgárság felvételét vagy cseréjét.
Gyűlölet tárgyai
Nagy port kavart nemrégiben az amerikai David Torrence esete, aki Peru színeiben indul az idei olimpián. A síkfutó júniusban, 11 hónapos procedúrát követően kapta meg az engedélyt, hogy hazája helyett a dél-amerikai országot képviselje Rióban. Pedig Torrence a Japánban fekvő Okinava prefektúrában (itt állomásoznak amerikai katonák) született, az Egyesült Államokban nőtt fel, csak az édesanyja perui, de már ő is tizenévesen elhagyta az országot. Az atlétát azzal vádolják, pusztán opportunizmusból igazolt át, amit a sportoló nem is igazán tagad. Torrence azt állítja, már 2008-ban felmerült benne, hogy Peru színeiben versenyez, mert nem volt se szponzora, se rendes csapata, akikkel edzhetett volna, de aztán ezek a gondok megoldódtak. Most azonban José Quiñones, a perui olimpiai bizottság elnöke kérte fel rá, hogy igazoljon át a perui csapatba, és bár tartott egy rövid önvizsgálatot, végül örömmel fogadta el a felkérést. A Letsrun-nak így nyilatkozott:
Tudom, hogy sokan azt mondják majd, hogy ‘ó, inkább a könnyebb utat választja, ezért akar Peru színeiben versenyezni’. És igen, beismerem, hogy így most sokkal könnyebb lesz kijutni az olimpiára.
Sokkal nagyobb ellenszenv övezi a kanadai szertornászt, Marisa Dicket, aki Trinidad és Tobago színeiben indul, és nagyon furcsa körülmények között jutott ki az olimpiára. A Daily Beast cikke szerint ő most Trinidad leggyűlöltebb embere, mert átigazolásával egy helybélitől vette el a lehetőséget a szerepléstől.
Röviden összefoglalva az történt, hogy a trinidadi Thema Williams kvalifikálta magát az olimpiára, amikor a skóciai világbajnokságon megverte Dicket. Ezután egy teljesen érthetetlen fordulattal a trinidadi szövetség bejelentette, hogy Williams helyett Dick megy Rióba, olyan állítólagos sérülésre hivatkozva, amit Williams határozottan cáfolt. Nagyon homályos az egész ügy, de valami biztosan nem volt rendben, és ezt a trinidadiak is pontosan érzik, úgyhogy nagyon úgy néz ki, hogy Marisa Dicknek ezen az olimpián maximum a családja fog szurkolni.
Afrikai import
A kenyai sportolók, akik a bahreini vagy a katari olimpiai csapat színeiben versenyeznek, szintén azzal indokolták döntésüket, hogy hazájukban olyan sok kitűnő atléta van, hogy nagyon nehéz bekerülni az olimpiai keretbe. Másoknak a pletykák szerint sok pénzt ajánlanak az átigazolásért, de sok esetben már csak azért is felveszik az állampolgárságot a sportolók, mert az adott ország sokkal jobb lehetőségeket nyújt a felkészülésre, vagy csak általában jobbak ott az életkörülmények. Ironikus módon a katari csapatba átigazolt afrikai atléták még egyetlen érmet sem tudtak nyerni az elmúlt olimpiai játékokon, és Bahrein-nak is csak egy bronz jutott, de a nemzetközi versenyeken olyan jól szerepelnek, hogy így is bőven megéri a két országnak átcsábítani a sportolókat.
Magyar sportolók is váltottak már
A fent említett Szögedi Szandra is olyan lehetőséget kapott Ghanától, amit Magyarországtól valószínűleg nem kapott volna, és így részt vehet az olimpián, de a magyarok között sem ő az egyetlen, aki másik országot képvisel Rióban. Oláh Benedek Finnország első asztaliteniszezőjeként jutott ki az olimpiára, pedig a 25 éves sportoló, bár gyermek- és tinédzseréveit Finnországban töltötte, Magyarországon született, és magyar az edzője is. Az origónak így nyilatkozott döntése hátteréről:
Azért, mert amikor gyerekként, majd kamaszként Finnországban éltem, finn színekben indultam el az ifi-Eb-n, ezért utána három vagy négy évet ki kellett volna hagynom, hogy magyar válogatott lehessek. De Magyarországról nem is hívott senki.
Szintén nem Magyarországot képviseli a budapesti Marozsán Dzsenifer labdarúgó, de ebben nincs semmi meglepő. Marozsán János magyar válogatott labdarúgó lánya négy éves kora óta él Németországban, jelenleg is a német válogatottban játszik. Egy hat évvel ezelőtti interjúban azért elárulta, hogy
sajnos a női foci Magyarországon nem olyan jó, mint itt. De aki figyelte, a vb-n lehetett látni, hogy gondoltam Magyarországra is, a cipőmön rajta volt egy kis magyar zászló.
Akiknek nincs hazájuk
Vannak olyan sportolók is, akik az országukban dúló háború, vagy más okok miatt nem képviselhetik hazájukat az olimpián. Ilyen volt például a koszovói albán Majlinda Kelmendi esete, aki – mivel Koszovó még nem volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által elismert ország – kénytelen volt másik országot választani magának, így a fiatal cselgáncsozó 2012-ben még az albán olimpiai csapatban versenyzett. Idén azonban először Koszovó is van az olimpián, és Kelmendi ezúttal koszovói színekben indult, és vasárnap meg is szerezte hazája első aranyérmét.
Szintén először vesz részt az idei olimpián a menekülteket képviselő csapat. A 10 sportoló mindegyike olyan országból jön, ahol esélyük sem volt, nemcsak a sportra, de úgy általában semmire. Az olimpiai játékokon ők képviselnek minden menekültet, és igyekeznek felhívni a figyelmet a menekültkrízisre és arra, hogy a hazájukat elhagyni kényszerülők mögött milyen élettörténetek vannak.
