Maga, a szombathelyi atléta sem tudja megmondani, hogy mikor írtak utoljára a neve mellé 70.74 métert. Hétfő este a Gyulai István Emlékversenyen pedig ennyit mutatott az eredményjelző. Kilencedik helyhez volt elég. Aki nem tudná: Krisztián 2014-ben Európa-bajnoki aranyérmet érő egyéni csúcsa ma is 82.69…
Pars Krisztiánt többször is műtötték, ám egy ideig rendre azzal büszkélkedett, hogy milyen gyorsan sikerült visszatérnie a pályára. Lehet, hogy olykor elhamarkodta a dolgot, de öt év alatt így is sikerült begyűjtenie egy olimpiai- és két Európa-bajnoki aranyat, két VB-ezüstöt, és még egy Eb-bronzot is.
Sokszor éreztem már úgy, hogy nagy a baj, de mindig volt bennem erő és kurázsi a folytatáshoz. A kalapácsvetés keményen és megállíthatatlanul „nyírja” az izmokat és az ízületeket, hol a háta, hol a dereka, hol meg a válla fájdul meg az embernek. A nagyobb baj az, hogy a tétlenség és a helyben járás szétcincálja az idegeket, ettől meg egyre nagyobb a türelmetlenség. Lehet, hogy éppen ez volt a baj az idei lovaglóizom műtétem után, amikor látszólag már teljesen gyógyultan „rásérültem” a korábbi sérülésemre. De ezen is túltettem magamat. A múlt szerdai MR vizsgálat azt mutatta, hogy teljes gázt adhatok, és adtam is volna, ha nem áll be a derekam. Hiába szorítottam össze a fogaimat a versenyen, hiába erőlködtem, a görcsös akarásnak soha nem jó a vége
– ismerte el a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó Pars Krisztián.
A székesfehérvári vesszőfutás másnapján jól bereggelizett, fél 8-kor autóba ült, Szombathelyre hajtott, ahol fél 10-kor – teli hassal – dobókörbe állt.
Ekkor csodálkoztam nagyot, mert a derekamat már alig éreztem, és sokkal nagyobbakat is dobtam, mint egy nappal korábban. Ez is azt bizonyítja, hogy megvan a kellő erő bennem, a technikám sem kifogásolható, ráadásul még a robbanékonysági mutatóim is a javuló tendenciát mutatnak. Most ebből, az újabban sérülékeny egyensúlyból kell feltornásznom magamat a 75-79 méteres dobásokig. Az a furcsa az egészben, hogy tapasztalatom szerint 3-4 egymás utáni jól sikerült edzés is csodát tud tenni. Testileg és lelkileg is. Könnyen lehet, hogy most a mentális tényező fontosabb a fizikainál
– véli Pars Krisztián, aki már a februári téli bajnokságon is 77.38 métert tudott dobni. Joggal bizakodhatott.
A legjobban az bosszant, hogy szerintem az olimpián 78 méter feletti dobással érmet lehet nyerni, szóval a mérce nem lesz túl magasan. Nagyon remélem, hogy a most következő országos bajnokságon sikerül kihomorítanom, és ha ez már csak részben is, de sikerül, akkor a tapolcai versenyre is elmegyek, hogy ápolni tudjam a megtépázott az önbizalmamat. Kellenek a hat dobásos versenyek. Nem úgy regenerálódok már, mint fiatalabb koromban, de hiszek abban, hogy nem futottam ki az időből, és újabb kudarc sem vár rám
– hangsúlyozta Pars Krisztián, akinek Londonban 80.59-es dobás is elég volt ahhoz, hogy olimpiai aranyérmet vehessen át.
