Elek Ilona, becenevén Csibi
Testvérével titokban iratkozott be Magyarország első női vívóegyesületébe. Új hobbijukról csak ketten tudtak, ugyanis abban a korban nem nézték jó szemmel, ha egy nő tőrt vett a kezébe. Óvatosságuk hiábavaló volt, első győzelmükről beszámolt az újság.
A középiskola után felvették “Csibit” a Zeneakadémiára, ahol hamar rájöttek, hogy a vívástól megerősödött csuklójával, ujjaival nem tud kellő lazasággal a zongorabillentyűkhöz nyúlni. Az igazgató közölte, hogy abba kell hagynia a sportolást. Eközben a vívószövetség vezetője felismerte a lány kimagasló tehetségét és meggyőzte, hogy folytassa tovább vívókarrierjét a válogatott edzőjénél.
Azt nem tudom, hogy milyen zongorista lesz ebből a lányból, de biztos, hogy van olyan még száz is. De azt tudom, hogy olyan vívó, mint Csibi, száz évben, ha egy születik!
(dr. Krechey Géza, a vívószövetség egykori elnöke)
1928-ban tartaléknak jelölték az amszterdami olimpiai keretbe, de végül nem kellett kiutaznia. A folytatásban mindent megtett azért, hogy részt vehessen a következő ötkarikás versenyeken.
Hamarosan jött az újabb akadály, két évre eltiltották a sportolástól, mert kifejtette a bíráskodásról kialakult véleményét egy olyan versenyen, ahol igazságtalanok voltak húgával, Margittal. Ennek következtében lemaradt a Los Angeles-i olimpiáról is.
Ettől még az Elek-lányok nem hátráltak meg. A folytatásban is keményen edzettek, akkor már munka mellett, hogy finanszírozni tudják a vívással járó költségeket. A lányok megállíthatatlanok voltak, az 1934-es varsói világbajnokságon egymás ellen küzdöttek az aranyért. Végül Csibi állhatott a dobogó legfelső fokára. Innentől kezdve sorra nyerte meg a nemzetközi versenyeket.
Abban az időszakban nem csak azért érte hátrányos megkülönböztetés, mert nőnek született, hanem zsidó származása miatt itt. Ezért nem sokkal a berlini olimpiai előtt – kizárták a legjobb versenyzőket tömörítő Honvéd Tiszti Vívó Klubból, majd a MAC-ból is. Végül a „polgári civilek”, azaz a zsidók előtt is nyitva álló Detektív Atlétikai Clubban készülhetett.
Hat hazai váltóversenyen kellett bizonyítania, hogy részt vehessen az olimpián. Neki sikerült, viszont húga nem mehetett, fiatal korára hivatkoztak.
https://www.youtube.com/watch?v=7YU9RThycbw
Az olimpia után visszavonult, de az 1937-es párizsi világbajnokság előtt visszatéréséért könyörgött a Magyar Vívószövetség. Végül újra pástra állt, mert nem akart kihagyni egy Mayer elleni újabb meccset.
Karrierjébe ismét beleszólt a politika, 1944. május 9-én az következő sorok jelentek meg a Nemzeti Sportban: állami tulajdonban álló sportlétesítményben (…) a meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók, tehát az úgynevezett sárga csillagosok (…) a sportversenyeket vagy egyéb rendezvényeket nem látogathatják.
Azt csak kevesen tudják róla, hogy megmentette Sédey Gyula, korábbi vívószövetségi vezető életét. A férfit halálra ítélte a bíróság, mert a nyilasuralom alatt ő volt a fővárosi rendőr-főkapitány, de Csibi megfogalmazott egy beadványt, amelyben Sédey ártatlanságát bizonyítja. Végül sikerült elérnie, hogy a halálos ítéletet ne hajtsák végre.
A helsinki olimpián ezüstérmet szerzett, egy bírói ítélet fosztotta meg az aranytól. Elek Csibi még ezután is vívott, közel ötven éves volt, amikor a melbourne-i olimpiára készült, de az utolsó pillanatban mégsem mehetett ki. Az 1956-os csapat vb-n bronzéremmel búcsúzott a világversenyektől.
Nem hagyta abba teljesen a zenélést, ő írta az 1959. évi budapesti vívó-világbajnokság indulóját, és az úgynevezett labdarúgó-indulót.
Folyamatosan díjakkal ismerték el kiválóságát (Horthy Miklós emlékérem 1938, Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrend ezüst fokozat 1983). Elek Ilona 1988. július 24-én halt meg Budapesten. A MOB Nők a sportban bizottsága emléktáblát készíttetett neki 2011-ben, melyet az V. kerületben helyeztek el.
