Nemcsak az ellenfeleit, de a háborút is legyőzte

Elek Ilona, becenevén Csibi

Testvérével titokban iratkozott be Magyarország első női vívóegyesületébe. Új hobbijukról csak ketten tudtak, ugyanis abban a korban nem nézték jó szemmel, ha egy nő tőrt vett a kezébe. Óvatosságuk hiábavaló volt, első győzelmükről beszámolt az újság.

A középiskola után felvették “Csibit” a Zeneakadémiára, ahol hamar rájöttek, hogy a vívástól megerősödött csuklójával, ujjaival nem tud kellő lazasággal a zongorabillentyűkhöz nyúlni. Az igazgató közölte, hogy abba kell hagynia a sportolást. Eközben a vívószövetség vezetője felismerte a lány kimagasló tehetségét és meggyőzte, hogy folytassa tovább vívókarrierjét a válogatott edzőjénél.

Azt nem tudom, hogy milyen zongorista lesz ebből a lányból, de biztos, hogy van olyan még száz is. De azt tudom, hogy olyan vívó, mint Csibi, száz évben, ha egy születik!  

(dr. Krechey Géza, a vívószövetség egykori elnöke)

1928-ban tartaléknak jelölték az amszterdami olimpiai keretbe, de végül nem kellett kiutaznia. A folytatásban mindent megtett azért, hogy részt vehessen a következő ötkarikás versenyeken.

Hamarosan jött az újabb akadály, két évre eltiltották a sportolástól, mert kifejtette a bíráskodásról kialakult véleményét egy olyan versenyen, ahol igazságtalanok voltak húgával, Margittal. Ennek következtében lemaradt a Los Angeles-i olimpiáról is.

Ettől még az Elek-lányok nem hátráltak meg. A folytatásban is keményen edzettek, akkor már munka mellett, hogy finanszírozni tudják a vívással járó költségeket. A lányok megállíthatatlanok voltak, az 1934-es varsói világbajnokságon egymás ellen küzdöttek az aranyért. Végül Csibi állhatott a dobogó legfelső fokára. Innentől kezdve sorra nyerte meg a nemzetközi versenyeket.

Abban az időszakban nem csak azért érte hátrányos megkülönböztetés, mert nőnek született, hanem zsidó származása miatt itt. Ezért nem sokkal a berlini olimpiai előtt – kizárták a legjobb versenyzőket tömörítő Honvéd Tiszti Vívó Klubból, majd a MAC-ból is. Végül a „polgári civilek”, azaz a zsidók előtt is nyitva álló Detektív Atlétikai Clubban készülhetett.

Hat hazai váltóversenyen kellett bizonyítania, hogy részt vehessen az olimpián. Neki sikerült, viszont húga nem mehetett, fiatal korára hivatkoztak.

Senki nem számított Csibi győzelmére Berlinben, a két előző olimpia bajnokot, Helene Mayert és Ellen Preist tartották esélyesnek az aranyra. Mégsem jöttek be a számítások, mindenki nagy meglepetésére Elek Ilona gördülékenyen menetelt a győzelem felé, először Preis, majd Mayer is kikapott tőle és megszerezte a magyar olimpia történetének első női aranyérmét.

Az olimpia után visszavonult, de az 1937-es párizsi világbajnokság előtt visszatéréséért könyörgött a Magyar Vívószövetség. Végül újra pástra állt, mert nem akart kihagyni egy Mayer elleni újabb meccset.

Karrierjébe ismét beleszólt a politika, 1944. május 9-én az következő sorok jelentek meg a Nemzeti Sportban: állami tulajdonban álló sportlétesítményben (…) a meghatározott megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók, tehát az úgynevezett sárga csillagosok (…) a sportversenyeket vagy egyéb rendezvényeket nem látogathatják.

Elek Ilona mégis folytatta a vívást a háború után, egy fűtés és világítás nélküli teremben edzett.

Azt csak kevesen tudják róla, hogy megmentette Sédey Gyula, korábbi vívószövetségi vezető életét. A férfit halálra ítélte a bíróság, mert a nyilasuralom alatt ő volt a fővárosi rendőr-főkapitány, de Csibi megfogalmazott egy beadványt, amelyben Sédey ártatlanságát bizonyítja. Végül sikerült elérnie, hogy a halálos ítéletet ne hajtsák végre.

Az 1948-as londoni olimpián, 12 év után megvédte bajnoki címét. Három évvel később újra világbajnok lett és megkapta a legnagyobb nemzetközi vívóelismerést, a Feyerick-vándordíjat.

A helsinki olimpián ezüstérmet szerzett, egy bírói ítélet fosztotta meg az aranytól. Elek Csibi még ezután is vívott, közel ötven éves volt, amikor a melbourne-i olimpiára készült, de az utolsó pillanatban mégsem mehetett ki. Az 1956-os csapat vb-n bronzéremmel búcsúzott a világversenyektől.

Nem hagyta abba teljesen a zenélést,  ő írta az 1959. évi budapesti vívó-világbajnokság indulóját, és az úgynevezett labdarúgó-indulót.

A történelem nehéz korszakában, számos megpróbáltatást leküzdve vált kétszeres olimpiai, és hatszoros világbajnok vívóvá, elismert zeneszerzővé.

Folyamatosan díjakkal ismerték el kiválóságát (Horthy Miklós emlékérem 1938, Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrend ezüst fokozat 1983). Elek Ilona 1988. július 24-én halt meg Budapesten. A  MOB Nők a sportban bizottsága emléktáblát készíttetett neki 2011-ben, melyet az V. kerületben helyeztek el.