Nehéz a kanapén ülve belegondolni, mit érezhetnek az olimpikonjaink egy-egy rég várt győzelmet követően. Felfokozott lelkiállapotban talán érthető, ha vicces, megható, netán egészen abszurd mondatok hagyják el a sportolók száját.
A túláradó: Szilágyi Liliána
A mindössze 19 éves Liliánának ez már a második olimpiai szereplése. Ezúttal a 200 méter pillangó előfutamát követően adott interjút a világról, az életről, az olimpiáról és az érzésekről. Hogy szupercuki vagy épp felettébb furcsa ez a szóáradattal felszínre törő boldogságroham, mindenki döntse el maga – mindenesetre sokan már Oravecz Nóra utánpótlását látják a fiatal úszóban, aki végül, sajnos, nem jutott be a döntőbe.
Meg kéne tanulnom felvállalni az érzéseimet, magam előtt és a világ előtt is. Tegnap délután jó mélyre leástam magamban, hogy visszahozzam az elnyomott érzéseket. Nem volt könnyű, de újra rájöttem, hogy miért vagyok itt, hogy mit akarok magamnak bizonyítani. Azt akarom, hogy érezzek. Mert a sport, az úszás, az élet maga egy érzés. Olimpián vagyok, nem kevés küzdelmen mentem át, és ezt nem szabadna elfelejtenem. Ez ad erőt, mind a pozitív, mind a negatív része. Mindegy, hogy sikerül-e délután, mindegy, bejutok-e a döntőbe, a legfontosabb, hogy érezzek. Meg kéne tanulnom azt, hogy körbeöleljem a világot, magamat, hogy érezzem, mennyi szeretetet kapok, mennyi odaadást kaptam, mennyi minden küzdelmen mentem, basszus, át!
Az örökké laza: Kenderesi Tamás
Senki nem várta volna, hogy a 19 éves fiú első helyen jut be a 200 méter pillangó döntőjébe, maga mögé utasítva az amerikai legenda, Michael Phelps-t is. A döntőben végül a bronzérmet sikerült megszereznie, egyúttal egyéni rekordot is döntenie annak dacára, hogy decemberben még szakadt térdszalaggal műtötték. Emellett kétségtelen, hogy az ő nevéhez fűződik az eddigi leglazább verseny utáni nyilatkozat:
Nagyon meglepődtem, hogy sikerült érmet szereznem, ennek nagyon örülök. Az utolsó 5 méter már eléggé csípett. A szívem vitt be, azt hiszem. És hát azért elfáradtam, rám férne egy-két sajtburesz most. A többiek nagyon ráfeszültek erre a dologra, én megpróbáltam élvezni. Nagyon görcsöltek, én is izgultam, de nem feszültem be, ennek örülök.
A higgadtan értékelő: Hosszú Katinka
Már most három olimpiai aranyérmet tud felmutatni és az internetes népművészek hősévé vált, Hosszú Katinka mégis olyan józanul elemezte saját teljesítményét, mintha maga is a tévéből nézte volna végig.
Ma délután kijött az, hogy hányszor versenyeztem az elmúlt négy évben. Magabiztosan álltam fel, tudtam, hogy ha ki kell hozni magamból a maximumot, azt meg tudom csinálni. Sikerült elérnem, hogy nem aggódom azon, mi lesz a végeredmény, hanem a kivitelezésre koncentrálok. Ez azért nem egyszerű fejben, amikor egy olimpiai döntőre áll ki az ember
– mondta második aranya után, a harmadikat követően pedig komoly önkritikáról tett tanúbizonyságot:
Nem ez volt életem legjobb úszása, de pont ezért jó, hogy az elmúlt négy évben ennyit versenyeztem, mert így is arany lett belőle. Amit lehetett, azt sikerült elrontanom. A rajtot, két fordulót, egy kidelfinezést.
A Facebookján azonban már lelkesebbnek bizonyult:
Ez mind egy álom volt!
– írta hétfőn.
A szívhezszóló: Shane Tusup
A kőkemény, könyörtelen módszereiről ismert edző Katinkával való kapcsolatáról már a New York Times is jelentetett meg riportot. Ha azonban hihetünk Tusup legutóbbi Facebook-posztjának, irigylésre méltó a kettejük közti összhang.
Életem szerelme, köszönöm, hogy része lehettem veled ennek az elképesztő utazásnak! Büszke vagyok arra a sok vérre, izzadságra és könnyre, amivel a munka járt az elmúlt négy évben. Tudom, hogy sok volt a nehéz pillanat és az elkövetett hiba az út során, de az úszás, amit végig ilyenre terveztünk, végül tökéletesre sikerült. Mindez egy elképesztő pillanatban csúcsosodott ki, amit soha nem fogok elfelejteni. Köszönöm, hogy négy éve vállaltad velem a kockázatot és bíztál bennem, mielőtt önmagamban bíztam volna. Te vagy a hősöm és az inspirációm!
A rejtélyes: Orbán Viktor
Miniszterelnökünk most sem mulasztotta el, hogy köszönetet mondjon Katinka teljesítményéért, ezúttal azonban egy kissé talányos költői kép is bekerült a gratulációba.
Ki mondta, hogy a fák nem nőnek az égig? Háromszoros hurrá! Hajrá, magyarok!
