Astrit Ajdarevic a svédek olimpiai focicsapatának kapitánya. Őt kérdezték újságírók a Japánnal vívott meccs után. Az Expressen nevű svéd újság helyszíni kollégája nem az eredményről, hanem a svéd “nagy csapat” új szövetségi kapitányának korábbi bonmot-járól inkább.
Janne Andersson épp szerdán mondta egy svéd rádiónak, hogy
A szurkolók fél Európát képesek átutazni és teljes szívükből éneklik a himnuszt, amikor a csapat játszik. Az én nemzeti csapatomban fontos, hogy énekeljenek. Hogy együtt énekeljenek. Szóval mostantól a játékosaim figyeljenek jól, amikor a pályán vannak a kirúgás előtt. Tanulják meg a szavakat, mert igenis énekelni fogjuk a himnuszt a szurkolókkal.
Amikor az Expressen erre kért reakciót a koszovói származású játékostól, annak könnyes lett a szeme.
Az éneklésnek semmi köze a focihoz. Önök azt gondolják, hogy Zlatan Ibrahimovic nem érzett büszkeséget azután a rengeten gól után, amit szerzett? Ő például soha sem énekelte a himnuszt és mégis Svédországot képviselte, bármerre is járt.
– mondta.
Az Örebro csapatának középpályása Koszovóban született, de a dél-szláv háború során édesapjával Svédországba menekült. 14 éves kora óta viseli a svéd ifi válogatottak mezét.
Azért vagyok itt, hogy Svédországot képviseljem. Tisztában vagyok vele, honnan jöttek a szüleim. Azt is tudom, hogy mennyi mindent köszönhetek a svédeknek. Olyan borzalmakból jöttem, amelynek nem szabadna léteznie a földön. Háború. Erőszak. Nem szabadna ezeknek semmi közük lennie a futballhoz.
Az új svéd szövetségi kapitány himnuszos nyilatkozata heves vitát váltott ki Svédországban arról, mennyire fontos egy ének ahhoz, hogy valaki a svédet tartsa a nemzeti identitásának. Az Expressenben korábban Federico Moreno így írta meg véleményét:
Olyan, mintha egy kórusvezető azt mondaná az énekeseinek, hogy tanuljanak meg focizni.
Abban konszenzus van a svéd futball szakmában, hogy nem a himnusz éneklése, vagy nem éneklése miatt esett ki a csapat már a csoportkörök során az olimpiai versengésből.
