Kedden gondoltunk egyet és lenéztünk a Copacabanára. Nem csak a part miatt, hanem mert ott rendezik a strandröplabda-mérkőzéseket, a programban aznap délután egy-egy férfi és női elődöntő szerepelt, mindkettőn volt brazil érdekeltség, nagy bulinak ígérkezett. Az is volt.
Technikai szünet. Úgyhogy itt az idő egy kis szambára!
Ilyen és ehhez hasonló kedvcsinálók voltak a kis szünetekben, a szervezők gyakorlatilag egy pillanatra sem hagyták, hogy unatkozzunk. Voltak szambatáncosok, sőt, ez emelvényen egy komplett zenekar kapott helyet, és amikor épp nem élő zene volt, a DJ tett be jobbnál jobb számokat, amitől persze mindenki talpra ugrott. Még az önkéntesek is önfeledten rázták magukat, elég nagy buli lehet ott dolgozni.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="576" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A nőknél még viszonylag simán nyertek a németek, utána a férfiaknál a brazil-holland elődöntő már elég izgalmas volt, csak döntő szettben sikerült nyerniük a hazaiaknak, míg az európai páros a második játszmában kis túlzással a sírból jött vissza, három meccslabdát is hárítottak. El lehet képzelni, mekkora ünneplés volt a győztes pont beütése után.
A strandröpi egyébként a legjobban őrzött esemény is az eddigiek alapján. A csarnok körül mindenhol, de tényleg mindenhol gépfegyveres katonák állnak, a vízen két hadihajó pásztázott a part mentén, a levegőben pedig a közvetítő helikopter mellett a katonaság gépe is fel-felbukkant.
De erre csak a beléptetésnél figyeltünk fel, utána már volt, ami elvonja a figyelmünket.