Úgy látszik nem csak Magyarországon dőlnek kardjukba azok, akik elbukják az olimpiai döntőt. Álljon itt mindjárt a brit Lutalo Muhammad példája, aki a tekvandosok 80 kilogrammos küzdelmeiben jutott el egészen a döntőig, ahol szembe találta magát az elefántcsontparti Cheikh Sallah Cissével.
A két sportoló mérkőzése óriási küzdelmet hozott, amelyet végül az afrikai srác nyert meg 8:6 arányban, így az ő nyakába akasztották az aranyat.
Azon túl, hogy az augusztus 19. Elefántcsontpart számára minden bizonnyal nemzeti ünnep lesz, hiszen az ország eddig egyetlen ezüstérmet tudott felmutatni az olimpiákon – 1984, Los Angeles, Gabriel Tiacoh, 400 méteres síkfutás -, Cisse összetörte ellenfele szívét:
Sajnálom, hogy a tévében sírok, de teljesen megsemmisültem, mert nem sikerült az álmom
– mondta zokogva Lutalu Muhammad a brit televízió munkatárásnak. Lám, lám, azt, hogy mit tekintünk sikernek, vagy kudarcnak mindenki másként éli meg az adott pillanatban, és meglehet napokkal, évekkel később is. Más évekig küzdeni a célért, főszereplőként átélni a győzelmet, vagy a vereséget, és megint más a szurkoló szemével.
Nem mellesleg Elefántcsontpartnak nem volt rossz napja a péntek, merthogy nem sokkal Cisse sikere előtt a női 67 kilós tekvondósoknál a szintén elefántcsontparti Ruth Gbagbi nyert bronzérmet.
