Kozák Danuta: Hihetetlen négy éven vagyok túl, örülök, hogy bevállaltam

A magyar női kajaknégyes olimpiai címvédőként utazott Rióba, ahol magabiztosan jutott be a döntőbe. A szombati versenynapon a Szabó Gabriella, Csipes Tamara, Kozák Danuta, Fazekas-Zur Krisztina összetételű csapat olyan tempót diktált, főleg a táv második felén, amit a többiek nem tudtak tartani. Így lett meg a nyolcaik magyar arany a mostani olimpián.

„Egy hihetetlenül nyugodt, erős lelkiállapotban lévő pálya volt. Nem tudom a rajtunk, hogy sikerült, de a Gabi nagyon jó csapást adott végig, hátulról pedig nagy erő jött. Azt tudtuk megcsinálni, amit gyakorolunk. Edzéseken nem tudtunk ilyen jót menni, mert persze akkor nyilván fáradtabbak vagyunk, most kipihenten tudtunk menni egy tökéletes pályát” – mondta Kozák Danuta a célba érés után.

Kozáknak ez már az ötödik olimpiai aranya volt (a hatodik magyar sportoló, akinek ez sikerült), Rióban pedig a harmadik. Természetesen nagyon elégedetten értékelte az elmúlt egy hetet:

Van egy mondásom: célozd a Holdat és nem baj, hogyha nem éred el, akkor is a csillagok közt vagy. Én becéloztam a Holdat – és el is értem.

Nem is tudtam és nem is akartam volna több számban indulni. Nagyon kellett koncentrálni, hogy ez a három is meglegyen. Egy hihetetlen négy éven vagyok túl, aminek ez a koronája. Örülök, hogy bevállaltam.”

Csipes Tamara is arról beszélt az újságíróknak a vegyes zónában, hogy tökéletes pályát mentek. Neki a mostani az első olimpiai aranyérme.

„Emeli az arany fényét, hogy tényleg megcsináltuk azt, amit igazából tudunk, hogy nem rontottunk el semmit. Krisztával beszéltük is a szobában, hogy nem is azért izgulunk, milyen színű lesz az érem, hanem azon, hogy ne rontsunk el semmit. Ez sikerült.”

Csipes a negyedik olyan olimpiai bajnok, akinek édesapja is aranyérmesnek mondhatja magát. Csipes Ferenc Szöulban állhatott a dobogó legtetejére a férfi kajaknégyes tagjaként.

Nyertem már sok versenyt és mindig borzasztóan örülök, legyen szó hazairól vagy nemzetköziről. Majd, ha megkapom az érmet, akkor le fog esni, hogy ez nem olyan, amiből van már otthon öt. Ez más. Most már én is egyszeres olimpiai bajnok vagyok, mint apukám, úgyhogy innentől kezdve neki csönd. Remélem lesz több is.

Fazekas-Zur Krisztina immár kétszeres olimpiai bajnok, ő is ott volt a londoni aranyhajóban. Azt mondta, most jobban izgult, mint négy éve.

„Más volt, mint a londoni olimpián. Ott egyáltalán nem izgultam, most viszont igen, mert már tudtam, milyen egy olimpiai bajnoki cím. Most nagyon izgultam, de azért is, mert más volt a verseny felépítése, sokat vártunk a verseny előtt. Örülök, hogy vége van, felszabadultabb vagyok. És várom, hogy legyen ünneplés.”

Megkérdeztük tőle, hogy versenynek volt-e olyan pillanat, amikor már úgy érezte: megállíthatatlanok.

„Fogalmam nem volt, hol vagyunk. Megfogadtam magamban, hogy nem is fogok kinézni, de most nem bírtam ki. 350-nél kinéztem, tök úgy láttam, hogy nagyon vezetünk. Meg is lepett, hogy azt mondták, éppen, hogy nyertünk.”

Szabó Gabriella hasonlóan nyilatkozott, mint a többiek: minden klappolt ebben a döntőben. Ebben sokat számított, hogy senkivel sem törődtek, csak magukkal.

„Én fél szemmel érzékeltem, de semmilyen szinten nem foglalkoztam vele, hol tartunk. Nem nagyképűségből, de nagyon magabiztosan álltam a mai naphoz. Ezért sem mertem kinézni, mert tudtam, hogy azzal csak rontok a teljesítményünkön. Csak saját magunkkal foglalkoztunk, szerencsére ez sült ki belőle.”

Neki ez már a harmadik aranyérme volt, Rióban a második. Egyelőre még nem is fogta fel teljesen, hogy sikerült, amit eltervezett.

Most kezdem ízlelgetni. Megállt az agyműködésem, hogy elértem azt, amiért négy éve dolgozom. Nagyon szépen felépítettem magam mentálisan, hogy mit szeretnék a mai napig elérni. Most megszűnt körülöttem a világ, hogyan tovább, mert sikerült.

A magyar kajak-kenu válogatott három érmet szerzett a riói olimpián, mindhárom arany. Ez volt a magyar olimpiai csapat nyolcadik első helye.