Aki rendszeresen figyelemmel kíséri Hosszú Katinka és Shane Tusup tevékenységét, nyilatkozatait, az számos jelét érzékelhette annak, 2012 óta már-már napra, percre pontosan előre megkomponált naptár szerint haladnak közös céljuk, az áhított első olimpiai bajnoki cím megszerzése felé.
Olyan ez, mint amikor elindul a vonat az adott állomás irányába. Lehet, hogy olykor lassít, máskor csúcssebességgel halad, időnként másik vágányra terelik és azon megy tovább, de a menetrendet, a végcélt mindez nem módosítja.
Váltás, de miért éppen hát?
Azt például, hogy Rióban a két vegyesszám mellett nem a 200 pillangót, hanem a két hátúszó-számot, különösen a 200 hátat favorizálja majd, már a 2013-as barcelonai világbajnokság előtt eldöntötték. Hosszú sokak meglepetésére ezért úszott már ott is háton. Az olimpia programját már akkor tudni lehetett. Így azt is, a 100, és a 200 hát illeszkedik legsimulékonyabban a 200 és a 400 vegyes mellé a versenyprogramban.
A döntésben az is főszerepet játszott, hogy a vegyesúszás idejének továbbfejlesztése szempontjából a hátban elég komoly potenciált látott Shane. Már csak azért is, mert maga is hátúszó volt. Azaz bő négy éve feküdtek rá erre az úszásnemre csak azért, mert az olimpián a 200 pillangó és a 200 gyors is a nagy egészet és a végcélt figyelembe véve eléggé megterhelő helyen van.
Váltás a technikában is
A legnagyobb, a döntő változás mégsem ez, hanem a 2013-as, herningi rövidpályás Európa-bajnokság relatív kudarca – 200 pillén és 400 vegyesen is legyőzte őt a spanyol Mireia Belmonte – után történt a felkészülésben. Nekiestek teljesen átalakítani, modernizálni, ha úgy tetszik férfiasítani Katinka technikáját. Nemcsak egy, hanem mind a négy úszásnemben. Huszonöt évesen ez nem kis kockázat.
Nem azért, mintha a régi nem lett volna elég jó, hanem azért, mert a tapasztalat azt mutatta, aki nem újít, aki nem jár a mezőny előtt, azt előbb utóbb kiismerik, befogják, lehagyják. Főleg a pillangóra volt ez igaz, ahol Hosszú eddig úgy úszott, mint a lányok többsége, két tempó közt egy kis szünetet tartott, amivel lényegében limitálta a gyorsaságát.
Ahogy Katinka könyvében fogalmazott:
Kegyetlen az új technika, négyszázat képtelenség lenne egy versenyen leúszni vele, de kétszáz még belefér. Pláne száz a négyvegyes elején. Az a lényege, hogy iszonyatos erős kartempóval indul, és attól fogva valamelyik testrész folyamatosan erőt fejt ki. Nagyságrendekkel megerőltetőbb, viszont jóval gyorsabban lehet vele haladni – szinte nem is mész a víz alá, a sebesség pedig csak azon múlik, ezt a technikát milyen hosszan tudod igazán erőteljesen csinálni.
A férfiak úsznak így pillangón, lévén a férfi tenyérméret, és a teljes kar, ami mozgásba hozza a testet, a csípő-, illetve lábizomzat is nagyban különbözik a nőkétől. A férfiak erősebbek. Ezért gyorsabbak, érnek el jobb eredményt a sportban, más kérdés, az állóképesség, a kitartás terén egyre halványodik a különbség. Olykor el is tűnik.
Ehhez a hatalmas erőkifejtés miatt jobbára a férfiak által használt technikára alakították át Katinka funkcionális erőfejlesztő programját is, aminek következtében elég látványosan módosult, szálkásodott le izomzata is.
Hosszú állítja, a legtöbb edző nem mert volna ennyire belenyúlni az úszásába, pláne nem a barcelonai két világbajnoki arany után. De Shane igen. Mindennek másfél év küszködés, lassú átalakulás, de egyre biztatóbb eredmények után 2015-ben, Kazanyban, 200 vegyesen egy pazar, 2:06,12-es, a cáparuhás korszakból itt maradt addig megdönthetetlennek hitt világcsúcs lett az eredménye.
Ha a technikaváltás eredményére, a 200 és 400 vegyesen szerzett jelenlegi előnyére sportbeli hasonlatot kellene keresnem azt mondanám, Hosszú Katinka az úszás Lindsey Vonnja, vagy ha úgy tetszik, Serena Williamse.
Az amerikaiak alpesi sízőnője az egyetlen, aki technikájának, fizikai erejének köszönhetően férfi méretű és keménységű sível is képes versenyezni lesiklásban. Ha nem vét hibát, ezért ő a leggyorsabb. Épp mint Hosszú, aki gyakorlatilag férfi technikával úszik a nők között.
De a tenisz női klasszisa, Serena Williams is fizikai erejét használja ki a versenyek során, aki olyan dinamikával képes megütni a labdát, mint a férifak.
További hasonlóság hármójuk közt, hogy miután beértek a célba, vagy miután vége a döntőnek, általában a dobogón állnak. Legtöbbször a legmagasabb fokán.
Néhány órán belül 400 vegyesen ezt, vagyis a győzelmet várjuk Hosszú Katinkától is.
