Hétfőn rendezték a női nyíltvízi úszók 10 kilométeres versenyét, a helyszín pedig fantasztikus volt, a Copacabanán tempóztak az indulók. Két magyar is indult, Risztov Éva 13., Olasz Anna 14. lett.
London olimpiai bajnoka, a címvédő Risztov nem volt csalódott a célbaérkezés után. Kiadott magából mindent, ez most erre volt elég.
Nehéz verseny volt. Kezdjük ott, hogy ez egy óceán. Eleinte nem voltak hullámok, aztán voltak, az utolsó körre nehezedett a pálya. Én megkérdezném az élbolytól azt is, hogyan lehet azt megcsinálni, hogy 7 kilométertől nyitsz egy olyan hajrát, ami Kapás Boglárka 400 gyorsas tempójának megfelelő. Tehát nagyon erős iram volt, számomra érthetetlen, hogyan lehetett kivitelezni. Összességében nagyon elégedett vagyok, a világon 13.-nak lenni az rendben van, ebben most ennyi volt. Már az is nagy teljesítmény, hogy az ember leúszik 10 kilométert. Nekem ez mindig nagy kihívás. Tudom, hogy csak az olimpiai bajnoki cím számít, nálam az volt a kérdés, hogy egy vagy kettő lesz. Maradt az egy, ezt már nem veszik el, boldog vagyok, hogy az álmom valóra vált.
Risztov kicsit a hosszútávúszásról is beszélt, azt mondta: London óta nagyon sokat fejlődött a sportág. Akkor még nyerni lehetett jó taktikával, ma már nem.
Akkor jókor voltam jó helyen. Ezúttal nem az történt, hogy nem álltak össze a dolgok, egyszerűen vannak jobbak a világon.
A vízminőségről rengeteg rémhírt lehetett hallani/olvasni. Amikor erről kérdeztem Risztovot, a rá jellemző lazasággal felelt:
Vízihullával nem találkoztam, a többiekről nem tudom. Én is hallottam a híreszteléseket, ezért miután hazamegyek, két napra majd befekszem a kórházba és átvizsgáltatom magam. Így most ugye semmit nem lehet megmondani, az embernek meg azért vannak tervei az életben. Például egészségesnek maradni. Meg persze terjeszteni sem akarok semmit, hogy majd a fél ország fekszik a Zika-vírusban miattunk az Annával. De nem gondolom, hogy bármi történt volna.
Olasz Anna az utolsó utáni pillanatban tudta meg, hogy indulhat az olimpián. Széles mosollyal az arcán nyilatkozott nekünk:
Akárhogyan végeztem volna, elégedett kell, hogy legyek. Három hete tudtam meg, hogy jövök. Egész évben úgy készültem, hogy nem úszom ezen a versenyen. Ezért egy kicsit depressziós voltam, most meg 14. lettem az olimpián. A végén pont ez az egy kiesett év hiányzott, három hét alatt ebből ennyit tudtunk kihozni.
Tőle is megkérdeztük, milyen volt a helyszín:
Elég sok vizet nyeltem, a torkomat kicsit csípi a só, de ez a hosszútávúszással jár. Amúgy nem volt semmi problémánk, halál tiszta volt a víz. Remélem majd holnap is ezt tudom mondani. De gyönyörű helyen voltunk, bárki bármit mond, én örülök, hogy itt lehetek.
Végül már kissé elcsukló hangon mondott köszönetet.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki szurkolt. Az a mennyiségű üzenet és szeretet, amit kaptam az elmúlt három hétben, az nagyon boldoggá tesz.
