A magyar női vízilabda-válogatott zsinórban harmadik olimpiáján végzett a negyedik helyen. Pedig most nagyon közel járt a csapat a bronzéremhez, az oroszok elleni fordulatos összecsapás hajrájában már kettővel is vezettünk, de az utolsó pillanatban kiegyenlített a rivális, a rendes játékidő 12-12-vel ért véget. Az ötösöknél aztán egyedül Kisteleki Hanna hibázott, Oroszországé lett a bronzérem.
A szövetségi kapitány, Bíró Attila szerint nem a végjátékban látja a vereség okát. Sokkal inkább azon, hogy nem tudták megállítani az ötgólos Nadezsda Glizinát.
„Volt egy játékosuk, Glizina, akire készültünk, de igazából ő vert meg minket. Nem tudtuk semlegesíteni.
Szerintem ezen ment el a mérkőzés, nem az utolsó egy másodpercen. Hiába gondoltuk azt, hogy már megvan a meccs, mégse.
Bent vagyunk azért az olimpia legjobb négy csapata között, de keserű a szőlő, mert ez az érem már majdnem nálunk volt. De tény, hogy addig kell játszani, amíg le nem pörög az óra. És az oroszok sem érdemtelenül egyenlítettek. Nagy és fájó tanulság volt ez. Sajnálom a lányokat, mert sokat tettünk azért, hogy itt lehessünk. Sajnos ilyen a vízilabda” – mondta Bíró Attila.
„Két megoldást kellett volna csinálni, Czigány Dóri a harmadikat választotta, ami nem volt a legszerencsésebb. Nyilván nem fognám rá ezt az egészet. Ő ahhoz túl fiatal, ekkora téttel bíró, ilyen kiélezett mérkőzésen még keveset játszott. Jobb lett volna, ha eldobja a labdát a sarokba, így gyorsabban tudtak indítani. Ugyanakkor nem fordultak le, ki lehetett volna védekezni, a hátrányt is.”
A kapitány szerint emelt fejjel távozhatnak az olimpiáról, de vannak dolgok, amiken javítani kell. Azon dolgoznak majd a jövőben, hogy az ilyen meccseket sikerüljön hozni, és ne hajszálon múljon az ellenfél javára. Bíró Attilának az elúszott érem miatt van hiányérzete, de azt mondta:
Rossz volt látni, hogy a játékosok csalódottan, sírva hagyták el a medencét. Szücs Gabriella is szomorúan értékelte nekünk a találkozót:
„A védekezésünkben nem voltak akkora hibák, mint eddig, de kaptunk olyan gólokat, amikről beszéltünk, hogy jó lenne elkerülni. A végén az utolsó hátrány volt, ami fájó. Nem is tudom pontosan mi történt akkor. Ami az ausztrálok ellen a mi javunkra fordította az ötméteres párbajt és a lelki előnyt, az most nem.”
Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt