Az 50 méter gyors olimpiai győztese a világ leggyorsabb úszójának mondhatja el magát. Ebben a számban lehet a legkevésbé taktikázni, itt jön ki leginkább a gyorsulásbeli különbség az úszók között.
Három, a témában jártas szakember szerint megkérdőjelezhetetlenül igen. A Joel Stager úszáskutató vezette csapat úgy véli, a magasabb számú pályákon induló úszókat áramlás segítette a rövidtávú olimpiai úszóversenyeken. És itt nem cunamira vagy hatalmas hullámokra kell gondolni.
50 méter gyorson – ahol értelemszerűen csak egy irányba haladnak az úszók – a döntőbe jutott nyolc férfi és nyolc női sportoló közül – egy kivételével – mindnyájan a 4-es, 5-ös, 6-os, 7-es vagy 8-as pályán harcolták ki a finálébeli szereplést. Ráadásul azok az úszók, akik az 5-8-as pályákon kvalifikáltak és a döntőben az 1-4-es pálya egyikén kaptak helyet, romlott az idejük: fél százalékkal bizonyultak lassabbnak korábbi eredményükhöz képest, holott általános tendencia, hogy egyre jobban pörögnek, ahogy a verseny halad előre.
A három férfi és női érmes közül öten startoltak a magasabb számú pályákról. A kivétel az amerikai Anthony Ervin, akinek a 3-ason sikerült aranyérmet szereznie. A nőknél győztes dán Pernille Blume a 4-esen lett olimpiai bajnok.
Jogos a felvetés, miszerint a döntőkben a 4-es és 5-ös pályán kap helyet a legjobb időeredménnyel kvalifikáló úszó, az alacsonyabb számozású sávokban pedig kevesebb az esély az éremszerzésre. De nem ennyivel.
Ez egy nagy probléma, mondhatni szörnyű
– fogalmazott Stager, akinek társai Chris Bammer élettankutató és Andrew Cornett, a Michigani Egyetem professzora voltak.
A Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) egyébként csak az uszoda méretét, a vízminőséget, a víztisztaságot és a vízhőmérsékletet ellenőrzi. A szövetség vezetői mindazonáltal biztosították a tanulmány készítőit arról, hogy felülvizsgálják a történteket.
Trevor Tiffany, az ideiglenes riói uszodát felépítő Myrtha Pools USA igazgatósági elnöke a The Wall Street Journalnak elmondta, a versenyek előtt és alatt is vizsgálták a medencét.
A szabályok szerint kötelesek voltunk bizonyítani, hogy nincs vízmozgás, ami többszörös tesztelés alapján sikerült is. Ha fény derült volna egy esetleges áramlásra, annak komoly következményei lettek volna
– mondta a szakember.
Hosszabb távokon is látványos különbségek
A tudósok a 800 és az 1500 méteres gyorsúszás eredményeit is megvizsgálták (előbbiben Kapás Boglárka az 5-ös pályán úszva bronzérmet nyert), ahol újabb érdekességeket fedeztek fel. Az 1-es, 2-es illetve 3-as pályán úszó olimpikonok átlagban 0,6 másodperccel lassabbak voltak, amikor a rajtkövek felé haladtak, mint amikor fordítva.
A magasabb számú pályákon rajthoz állóknál pedig pont ellenkező a helyzet, ők jóval gyorsabban értek a falhoz, amikor távolodtak a rajtkőtől.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egyelőre nem kívánta kommentálni az ügyet.
Nem az első eset
A 2013-as barcelonai világbajnokságon ugyanez a probléma merült fel, a medencék kivitelezője pedig – láss csodát – szintén a Myrtha Pools USA volt. Fontos megjegyezni, hogy mindkét esetben ideiglenes uszodákról van szó. Ezeket megrendelésre a tornára húzzák fel, majd később lebontják.
Akkor ugyanúgy a Stager-vezette kutatókülönítmény lett figyelmes a malőrre, és bár nem tudták pontosan megállapítani, mi okozza a különbségeket, úgy vélték, a sodrás az egyetlen reális magyarázat.
Viktoria Dijakovic, a FINA szóvivője három évvel ezelőtt elmondta, egyetlen úszó sem kifogásolta a medencét, és ez a történelem során az első eset, hogy vízmozgásra gyanakszanak. Védekezésként megjegyezte, még a tanulmány szerzői sem tudtak konkrétumokkal előállni.
A szóban forgó vb-n ugyanolyan fúvókákat használtak, mint korábban, így maga a kivitelező is értetlenül állt a jelenség előtt.
Olyan rendellenesség, amire nem voltunk felkészülve
– nyilatkozott a már korábban említett Trevor Tiffany.
Hogy kivizsgálják az esetet, nagy szakértelemmel vizes palackokat úsztattak a víz felszínén. Mivel nagyjából egy helyben álltak az üvegek, a témát le is zárták.
Valami nagyon nem stimmelt
Aki az 1-4-es pálya egyikén jutott tovább a selejtezőben és a következő futamon az 5-8-as pályán indulhatott, 50 méteren jelentősen, egy százalékkal nőtt a teljesítménye.
Ha hinni lehet Stager statisztikáinak – márpedig miért ne lehetne -, a barcelonai vb előtt az 1-3-as pályáról átlagban 7,25 medált nyertek az úszók egy tornán, míg a 6-8-as pályákon “csak” 5,25-öt.
Az amerikai Eugene Godsoe a katalán fővárosban 50 pillangón ezüstérmes lett a 8-as pályán. Élete legjobbját úszta, és szerinte semmi jelentősége a spekulációknak.
Ha volt is sodrás, a mentális rész sokkal nagyobb befolyással volt az úszókra. Ilyenkor az motoszkál a fejedben, “nagyon lassú leszek, mert az 1-es pályán versenyzek.” Van benne valami
– mondta.
Magyarázat ide vagy oda, ekkora placebohatást még a világ nem látott.