Életem szerelme, köszönöm, hogy részese lehetek a lenyűgöző utazásodnak. Büszke vagyok rád, ahogy az elmúlt négy évben olykor vérrel, verejtékkel, máskor könnyek közt dolgoztál a sikerért. Tudom, hogy rengeteg frusztráló időszakon mentünk keresztül, vétettünk hibákat az út során, de a versenyeket mindig úgy terveztük, hogy az úszásod a kellő pillanatban tökéletesen összeálljon, s végül átélhettük ezt a felemelő pillanatot, amiről mindig is álmodtam és amit sosem felejtek el. Köszönöm, hogy négy éve vállaltad a kockázatot, és még azelőtt megbíztál bennem, hogy saját magamban elkezdjek hinni. Te vagy a hősöm, az inspirációm.
Máté Gábor: Már dallamtapadásom van a never walk alone-tól
40 éve kénytelen vagyok „kedves” csapatot találni, hogy értelmet adjak a tévé bámulásának. Kimaradt ziccerek. Máté Gábor színész-rendező írása.
