Phelps: A legjobb döntésnek tűnt, hogy véget vessek az életemnek

“Olyan volt, mint egy szappanopera”

Öt olimpián vett részt, Rióig 18 aranyérmet gyűjtött és szerda hajnalban – a magyar versenyzőt, Kenderesi Tamást két hellyel maga mögé utasítva – megszerezte a huszonegyediket is. A siker azonban sokáig nem hozott boldogságot Michael Phelps-nek, két éve még úgy érezte: az egész élete értelmetlen.

2014-ben került be egy terápiás otthonba. Éjjel-nappal ivott, gyógyszereket szedett és rémálmok gyötörték. Családja azt követően fogott össze érte, hogy – ismételten – részeg vezetésért tartóztatták le: 135 kilométeres sebességgel száguldott át egy szűk alagúton.

Nem volt önbecsülésem. Úgy gondoltam, a világ jobb lenne nélkülem, ezért a legjobb döntésnek az tűnt, hogy véget vessek az életemnek

– nyilatkozta akkoriban.

Phelps 30 éves korára döbbent rá, hogy a sportolói sikerek nem enyhítik a fájdalmat, amit érez, csak nehezítik az életét.

Gyermekkora óta visszatérő rémálmok gyötörték, amikből leizzadva ébredt föl: azt a pillanatot élte újra ilyenkor, amikor szülei kertjében, egy követ felemelve megpillantott egy kígyót. A közelmúltig nem tudta, honnan eredhet ez a fóbia.

Amikor apja Phelps 9 éves korában elhagyta az anyját és ezzel kilépett a család életéből, a fiú az edzésekbe menekült. A medence volt az egyetlen biztonságos közeg, ahol igazán otthon érezhette magát. Ám élete itt sem volt konfliktusoktól mentes: edzője, Bob Bowman egy személyben volt legnagyobb támogatója és ellensége is.

Bowman és Phelps 1996-ban találkoztak: a férfi épp ekkor akart felhagyni az edzősködéssel, miután két olimpiai reménysége is otthagyta az atlantai játékok előtt. A 11 éves Phelps azonban mindent megváltoztatott: Bowman mint egyfajta apapótlék, nemcsak úszni tanította Phelps-t, neki hála tanult meg vezetni és nyakkendőt kötni is. Viszonyuk mégsem volt teljesen kiegyensúlyozott.

A későbbi sztárúszó elviselhetetlen jellemnek bizonyult: makacs volt, keményfejű és kíméletlen. Bowman azonban hasonló vérmérsékletű, így felvette a kesztyűt tanítványa ellen, ami odáig fajult, hogy örökösen marták egymást.

Az sem volt ritka, hogy Phelps vizes palackot vágott edzőjéhez, vagy rohadéknak nevezte a csapat előtt.

Az egykori uszodában, egy ajtókereten még mindig ott van Bowman lábnyoma, azóta, hogy egy vita alkalmával dühében belerúgott.

Egész nap ezt nyomták, és semmi nem állította le őket. Nem tehettünk mást, csak néztük. Olyan volt, mint egy szappanopera

– emlékezett vissza egy úszó.

Phelps az edzéseken hol ellenszegült Bowman akaratának, hol versenytársai fölött akart uralkodni. Mégis, ha úgy érezte, hogy edzője több figyelmet fordít valaki másra, kipécézte magának az illetőt.

Kapcsolatuk dinamikáját csak akkor értették meg, amikor egy sportpszichológus elmagyarázta nekik, Phelps talán az apjával hadakozik az edzője személyében.

“Ennyi, te soha nem fogsz megváltozni!”

A sikerek elszigeteltséget hoztak: Phelps nem találta a hangot a kortársaival, képtelen volt beilleszkedni. Az olimpiára való felkészülés nem adott neki elég időt arra, hogy feldolgozza a rá nehezedő nyomást.

Miután Pekingben, 2008-ban 8 aranyat szerzett, végiginterjúzta és bejárta a világot. Ekkor fotózták le, ahogy egy buliban marihuánát szív. A kép bejárta a sajtót, és Phelps-t három hónapra eltiltották az úszástól.

2009-től aztán bulizási és ivási szokásai egyre eldurvultak: edzője minden reggel idegesen várta, hogy felbukkan-e aznap. 

A Las Vegasban töltött hétvégéket mindig bűntudat követte, ilyenkor még keményebben edzett, azután azonban ismét a bulizásban igyekezett feloldódni. Szerette volna abbahagyni az úszást, ám kötötte a szponzorokkal való szerződés még négy évig. Az úszó és edzője viszonya közben olyannyira elmérgesedett, hogy Phelps még a repülőn foglalt helyét is kicserélte, ha Bowman mellé szólt.

A londoni olimpián aztán 6 érem, ebből 4 arany lett a közös munka eredménye. A két férfi megveregette egymás vállát, Phelps bejelentette visszavonulását, Bowman pedig felhagyott az edzősködéssel.

Egy év pihenő után azonban Phelps ismét felbukkant. Azt mondta: szerette volna, ha edzője visszaveszi.

Semmi kedvem nem volt hozzá. Nem akartam még egyszer keresztülmenni ugyanazon

– mondta Bowman. Az úszó azonban nem hagyott fel a győzködéssel, és edzőjében felmerült az is, hogy ha visszatér a medencébe, talán az élete is újra rendeződik.

Ám 2014 őszén Phelps-t a már említett ittas vezetés miatt letartóztatták. Bowmant lesújtották a történtek:

Azt mondtam: ennyi, te soha nem fogsz megváltozni. Rettegtem, hogy milyen irányt fog venni az élete.

A kígyós álmok

Az eset még Phelps apját is megrázta, ám az úszó egyáltalán nem volt nyitott, mikor a férfi felkereste. Akkor már hosszú évek óta nem érdeklődött apja iránt, aki hiába próbálta folyamatosan békíteni és felvenni vele a kapcsolatot.

Fred Phelps végig követte a fia karrierjét: ott volt a medence mellett, amikor az első aranyát megszerezte, később pedig a tévében nézte, még haldokló második felesége betegágya mellől is.

Ez volt az egyetlen módja, hogy láthassam őt

– mesélte.

Phelps a terápiás otthonban ülve, a tévéből tudta meg, hogy ezúttal hat hónapra tiltották el a versenyzéstől. Néhány napig nem evett, nem beszélt és minden este sírva feküdt le. Ahogy azonban telt az idő, fokozatosan kezdett kitárulkozni.

Az emberek szerettek volna tökéletesnek látni, a példaértékű amerikai fiúnak. De az nem én voltam, értitek? Szerettem volna, ha megismerik az igazi énemet

– magyarázta betegtársainak.

Ekkoriban jött rá, hogy rémálmai a kígyóról mindig valamilyen apjával kapcsolatos konfliktust, gondolatot vagy beszélgetést követtek.

Habár rettegett attól, hogy megint zsákutcába jut, a legközelebbi családlátogatásra Phelps – a terapeuták biztatására – elhívta az apját is. Fred egyből igent mondott, és amikor megérkezett, hosszú idő óta először megölelték egymást.

A következő napokban sokat beszélgettek: voltak nehéz, de felemelő pillanatok is. Amikor eljött az ideje, hogy hazatérjen, Fred sírva köszönt el a fiától:

Ott akartam maradni vele. Olyan oldalát ismertem meg, amit addig még soha. Azok a napok megváltoztatták az életemet, ott jöttem rá, hogy lehetnék támogatóbb, jobb apa.

Phelps még nem tudja, mit hoz a jövő apjával való kapcsolatában, de annyi biztos, hogy ma már teljesen másképp állnak egymáshoz.

Lehetséges ezt (az apa-fiú viszonyt -szerk.) életemnek ezen a pontján feleleveníteni? Még nem tudom. De örülök, hogy végre olyan barátság van köztünk, amire mindig is vágytam.

“Új értelmet nyert a szeretet”

Onnantól kezdve Fred és fia rendszeresen beszéltek telefonon, és apja az elsők között tudta meg, hogy hamarosan unokája születik. Phelps már korábban eldöntötte, hogy senki gyerekét nem hajlandó felnevelni, amíg a sajátját nem tarthatja a karjaiban. Amikor a fia megszületett, maga vágta el a köldökzsinórját, és mikor magához vette, elsírta magát.

Nem gondoltam, hogy érzelmes pillanat lesz, de aztán valahogy mellbe vágott, hogy ez itt az én fiam. Hirtelen új értelmet nyert a szeretet.

Fia a Boomer Robert Phelps nevet kapta, a középsőt az edző, Bob Bowman után.

Phelps 2014 októbere óta nem ivott, most azt tervezi: Rio után végleg felhagy az úszással, hogy a kisfiával foglalkozzon. Szeretné, ha Boomer úgy nőne fel, hogy maga mellett tudhatja az édesapját. Ám a visszavonulást biztosra ezúttal sem vehetjük:

Várom, hogy a fiamnak megmutathassam a felvételt a valószínűleg utolsó olimpiámról. Hozzáteszem, hogy “valószínűleg”, hogy meg ne kövezzetek érte, ha mégis visszatérnék!

– nyilatkozta nemrég.

Akárhogy is alakul, Bowman egy percig sem bánkódik:

Michael olyan mértékű változáson ment keresztül, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam. Őszinte lett és érdeklődő az emberek dolgai iránt. Ha soha nem is úszik többé, de stabilabbá válik, én már boldog leszek. Büszke vagyok rá, hogy most már tudja, ki is ő valójában.

(espn.com, The Washington Post)