Imre Géza: Próbálok büszke lenni rá, hogy két éremmel megyek haza

A magyar férfi párbajtőr-válogatott kissé ijesztő hajrában, de legyőzte a világbajnok Ukrajnát 39-37-re az olimpián, így bronzérmet nyert. A bronzmeccs előtt változtatott a szakmai stáb a csapat összetételén, mint azt Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány elmondta, Boczkó Gábornak nem ment olyan jól a nap során, így szállt be Somfai Péter. És milyen jól, nagyban hozzájárult az éremszerzéshez.

Édes teher volt nekem ez a csere. Vártam már, mikor fog bekövetkezni.

Jó, hogy az ukránok ellen tudtam beállni, mert velük szeretek vívni. Megpróbáltam kizárni mindent, sokat segített, hogy voltunk már itt világkupán nemrég, így nem hatott újnak a helyszín. A közönség fantasztikus volt, nem is emlékszem, vívtam-e hasonló publikum előtt bármikor is. Szerencsére az olaszok olyan szinten megverték őket, hogy abból nehezen álltak fel, ezt pedig ki tudtuk használni.”

A bronzasszó végén Bohdan Nikisin elég nagy hajrát vágott ki Rédli András ellen. Somfai szerint a csapattársnak azonban a helyén volt a szíve.

„Szerintem Bandi direkt csinálta, hogy még jobb legyen a befejezés. Viccet félretéve Nikisin a világ egyik legjobb befejezője és vívója, nagyon ment előre minden mindegy alapon, ami a tarsolyában volt, azt mind bevetette. Andrisnak volt talán egy pici rövidzárlata, ebből az ukrán mindenből tust tudott adni. Aztán a végén helyén volt a szíve, adott egy egylámpást tust, onnan pedig már kevés idő volt hátra.”

Imre Géza jóval felszabadultabban nyilatkozott, mint pár napja, amikor elveszítette az egyéni döntőt. Látszott rajta, hogy győzelemmel ért véget számára az olimpia.

Inkább nem mondanám el, mit gondoltam a végén, amikor feljöttek. Lehet Bandi izgalmasabbá akarta tenni, vagy a mi idegeinkkel akart játszani, bár így is van elég ősz hajszálunk Boczkó Gáborral együtt, most lett még egy pár.

A tudásának, vagy inkább a vagányságának köszönhetően adott egy olyan tust, amire senki nem számított a teremben. Szerencsére az ellenfél sem. Ott aztán meglódult, az ukránnak meg nem volt ideje behozni.”

A 41 éves sportoló próbálta túltenni magát a csalódottságon, fantasztikusan vívott egész nap. Összességében boldogan fog hazautazni Rióból.

„Próbáltam már az elveszített döntő másnapján túltenni magam ezen az egészen. Horváth Mariann mondta nekem a végén, hogy próbáljam kiélvezni ennek a szépségeit.

Nem egyszerű még most sem, reggelente még föl-fölriadok, hogy azt az egy tust, hogy nem adtam be.

De próbálok büszke lenni arra, hogy két éremmel mehetek haza. Nagyon örülök, hogy győzelemmel zártunk, a harmadik hely ebből a szempontból mindig jobb. Boldog és elégedett vagyok. Lehet rajta gondolkodni, hogy mi lett volna ha, de nincs értelme.”

A sors fintora, hogy Dél-Koreával is találkozott a magyar csapat, Imre Géza szerint az az asszó is bizonyította, miért is nem volt könnyű neki bevinni az utolsó tust a fináléban. Egy érdekességet is mesélt az ázsiaiakról:

Többen is bejelentették, hogy az utolsó meccsük volt. Négyből hárman odajöttek és átöleltek, közös fénykép is készült. Ezzel is azt hiszem elismerték, amit eddig tettem.

Rédli András játszott kicsit az idegeinkkel, de jól bírta a nyomást, kilábalt a pillanatnyi hullámvölgyből és végül lezárta a meccset.

„Jó pozícióból szálltam be, ugyanakkor az ellenfélnek volt elég ideje befogni engem. Ez a nehézsége a befejezésnek. Szerencsére az elején jól szálltam be, adogattam a tusokat, amikor már érezte, hogy ég a ház, akkor elkezdett vabankolni, ami egy borzasztó fegyvere bárkinek. Minden mindegy alapon jön előre, te pedig teljesen meg vagy lepve. Fordított esetben ugyanez lett volna és lehet nekem kellett volna mennem Nikisin felé és aztán lemészárol. Amikor bekaptam az első három tust, akkor egy picit megilletődtem, megborította a lélektani mérleget és jött fel, én pedig bármihez nyúltam nem jött be, neki meg pont ellenkezőleg.

De a végén helyén volt a szívem, másodpercekkel a vége előtt pedig a szeme közé vágtam a pengémet, ha szabad ilyet mondanom. Azzal tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés.

Felvetettük neki, hogy a többiek szerint direkt tette ilyen szorossá az asszó végét, hogy még édesebb legyen a győzelem. Rédli simább befejezést is el tudott volna képzelni.

“Nekem nem hiányzik, hogy le kelljen mondanom a magánnyugdíj-pénztáramat. Nikisin a világ egyik legjobb befejező embere, de ebben a szezonban én is kinőttem magam ebben a pozícióban. A franciák az elődöntőben verhetőek lettek volna, azért van bennem egy pici hiányérzet, de ez a bronzérem mindenért kárpótol bennünket.”

Ha már szóba került a franciák elleni elődöntő, volt egy pillanat, amikor rendesen berágott ellenfelére és kis túlzással leüvöltötte a fejét. Azt nem részletezte, mit mondott akkor neki.

Nem voltak szép dolgok, remélem nem hallatszódott be sehova.

Én az ilyen helyzeteket a helyén tudom kezelni, nem kell engem nagyon nyugtatani. Sőt, még jobb, ha minél erőszakosabb vagyok, minél jobban kijön a hangom és magával ragad ez a szenvedély, akkor tusképesebb vagyok. Látszódott most is, mert sikerült jól és bátran vívni. Pici bizonytalanság azért volt, de nagyon elégedett vagyok, mert éremért jöttünk, éremmel megyünk. Tokióban remélem a csapat vezére leszek és tudjuk fényesíteni ezt a medált.”

Az ukránoknál cseréli kellett a bronzcsata közben, Rédli szerint ez csak trükközés volt. De ő is bevetett egyet, amikor a végén kicsit húzta az időt, hogy a cipőjével babráljon.

„Ha az ember kap három tust mondjuk 15 másodperc alatt, akkor illik valamit csinálni, ilyen rutinnal legalább is. Gézáék is mondták a kispadról, hogy nyugodjak meg, törjem meg az ellenfél lendületét. Ezt megtettem, bejött.”

Rédli végül a szurkolóknak is üzent:

Köszönjük mindenkinek a szurkolást, a 15 millió magyar embernek főleg.