Nagyon azt akartam csinálni, amit addig, meg aztán megpróbáltam elindulni, hátha megzavarom. Egyet adtam is belőle, de utána nem sikerült többször megcsinálnom. Jól váltott be és végén még szerencsém se volt, elszúrtam a karja alatt valahol a beguggolásnál. Nyolc és fél percig én voltam az olimpiai bajnok. De úgy látszik, valaki azt akarja ne legyek, csak ezüstérmes. Ezzel együtt kell élnem.
Az eredményhirdetés után bővebben is nyilatkozott Imre Géza. Nem volt sokkal boldogabb.
„Egyszerűen túljártak az eszemen. Jól váltott, nem is volt más lehetősége. Hihetetlen, hogy 14-10-ről fel tudott jönni pillanatok alatt. A végén úgy éreztem mellészúrtam, de nem azon múlt, már korábban kellett volna valami más. Ha már kaptam két tust, nem belemenni egy harmadikba. Utólag felesleges azon morfondírozni, hogy mi lett volna, ha. Ezüst. Még egy.”
Sajnos volt egy pillanat 14-10-nél, hogy arra gondoltam meglehet. Egy pillanatra csak átfutott az agyamon, nem gondoltam túl, de lehet ennek sem szabadott volna bekövetkeznie. 14-10 – még kimondani is borzasztó.
Az elődöntőben francia ellenfele ellen volt egy szakasz, amikor agresszívabb volt, a gall akkor jött három tus hátrányból. A magyar vívó aztán váltani tudott, és a meccset is megnyerte. Hasonló volt a döntő vége, amikor 14-10-nél mintha minél előbb el akarta volna dönteni az asszót.
„Lehet, hogy egy picit húzni kellett volna a végét, ez nekem is megfordult a fejemben – utólag. De nem szeretném ezt túlgondolni, mert nem sok értelme van. Majd hogyha a tanítványokkal foglalkozom pár év múlva, akkor esetleg elő lehet venni.”
Imre Géza könnyebben fel tudná dolgozni a vereséget, ha simán legyőzik. Így viszont nagyon fáj neki.
Próbálom megemészteni, hogy vezettem és megvertek. Ha simán legyőznek, azt egyszerűbb lett volna feldolgozni. Így azért nagyon fájó. Pár napig ez még nagyon keserű lesz, ha rémálmom lesz, ez az asszó fog előjönni sok-sok év múlva is. Ennyire közel legyek egy aranyhoz… És tudjuk, hogy Magyarországon mekkora különbség van az arany és az ezüst között.
„Már sokszor mondtam, azt hiszem két, vagy három olimpiával ezelőtt, hogy abbahagyom, úgyhogy már nem merek semmit mondani, mert mindig tovább folytattam. Nem szeretnék ilyen szempontból hülyét csinálni magamból.”
Szóba került az is, hogy felesége, Kökény Bea (aki nem nézte a finálét, mert az már sok lenne neki) ezüstje is. A klasszis kézilabdázó is tagja volt a sydney-i olimpián ezüstérmes válogatottnak. A csapat hatgólos előnyből veszítette el a döntőt.
„Nagyon szeretjük az ezüstöt, de nem így. Tányér és villa formájában inkább. Az ezüstérmes nem jó szájízzel hagyja abba. El kell telnie még pár évnek, hogy tényleg értékelni tudjam. Egy harminc-negyvennek. Ötvennek. Ezüstérmem már van, nem azt mondom, hogy nem vagyok büszke rá, mert ha valaki másfél éve ezt mondja, nem hittem volna el, hogy arany egy vb-n és ezüst egy olimpián egyéniben. Addig nem nagyon termett babér nekem. Most ennyi jutott.”
